Olcsó kávé

Pár napja írtam egy történetet életről és halálról, önfeláldozásról és sírig tartó szerelemről, aztán töröltem a gépemről. Jill szerint sokkal színpadiasabb lett volna, ha gondosan kinyomtatom, majd elégetem. Igazat kellett adnom neki. Igazából sosem értettem a drámához.

Jillel szokás szerint egy gyorsétteremben találkoztam. Ő valami olcsó menüt evett, én kávét ittam, ami kivételesen nem égette meg a nyelvem. A nagy téli kávézások alatt sikerült megtanulnom úgy innom a gyorséttermemben használt tetős pohárból, hogy nem égetem meg semmimet. Mondjuk azok a kávézások nem Jill-lel voltak, de a lényeg a megszerzett tudás.

Egyszer mondta valaki, hogy minden bekezdésnek valami nagyon tanulságos gondolattal kell zárulnia, ezért írtam ezt a tudásos dolgot. Nem kéne erőltetni. Na ez már egyfajta bölcsesség.

Jill amolyan barát. Nem, nem amolyan barát, hanem igazi és örök barát, de nem több. Mindig a képébe röhögök annak, aki szerint nem lehet barátság fiú és lány között. Egyszer valaki azt mondta, hogy akkor egy meleg srácnak nem lehetnek férfi barátai? Hagyjuk már. Minden a fejben dől el. Jill-t jóval régebben ismertem, mint hogy barátok lettünk volna, de az élet egymás mellé sodort minket, és ez az egyik legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. 

Olyat is olvastam, hogy közhellyel ne zárjuk le a bekezdést. Ez egy ilyen nap.

A kávé nem ízlett, Jill szerint egyenesen szar volt. Én vállat vontam és óvatosan belekortyoltam. A kávézó részben sokkal jobbat lehetett kapni, ezt már korábban kitapasztaltuk, de az jóval többe is került. Nevezzetek faszarinak, de én maradtam az olcsóbbnál. Annyira nem is volt rossz. 

Nem tudom, miről beszélgettünk. Fontos dolgokról, gondolom. Azért szeretek Jill-lel beszélgetni, mert semmi nem tudja elvonni a figyelmem. Körülöttünk ott zsibongott a város teljes fiatalsága, akik nem találtak jobb iskola utáni programot a gyorsétteremnél, mégis úgy beszélgettünk, mintha egy erdei tisztáson ücsörögnénk. Egyszer rezegni kezdett a mobilom, de csak egy sms volt, olvasás nélkül visszasüllyesztettem a zsebembe. Ráér.
Két-három órát ültünk ott, majd mindketten hazaindultunk: neki az esti mozira kellett felkészülnie, engem pedig valami tanulnivaló várt. Még beugrottam a boltba venni egy doboz Dorment-et, mivel az otthoni készletem megcsappant. Hazafelé azon gondolkoztam, vajon mikor fogom megfizetni annak az árát, hogy az olcsóbb kávét válaszottam.

Ui.: Csak most, hogy ezeket a sorokat írom, jutott eszembe az sms. Ismeretlen szám, 35294496116022634, mindössze egyetlen mondat: "Mind egy helyen." Nem is tudom, melyik furább: a mondat vagy maga a telefonszám.